Pozsonyi-Tóth Viktória - A LOVASBERÉNYI HEGYI EMBER

A képzés során, az első pillanattól kezdve nagyon közel állt hozzám a riport fotózás, amikor be kell mutatni egy témát, az események sorából ki kell ragadni a lényeget, észre kell venni a részleteket, a legkifejezőbb pillanatot kell lencsevégre kapni. Ezek után nem is volt kérdés, hogy vizsgamunkámban riportot fogok készíteni a nekem kedves kis kecskefarmról.

 

Gyümölcsei tényleg nem voltak 38-szor megpermetezve, van ízük. Azok az ízek, amiket gyermekkoromban a falusi nagyanyámnál éreztem, ami a boltban nem megvásárolható. A gondoskodás íze.

 

Ez az ember történetesen az Apám.

 

Hozzám azok a műfajok állnak igazán közel, ahol van idő és lehetőség a témában elmélyülni, visszajárni, megélni, vele lélegezni és azt megörökíteni. Szeretem megtervezni, előre kigondolni, és elképzelni, hogy mit és hogyan szeretnék lefényképezni. Ebből kifolyólag nem volt kérdés, hogy a vizsgaremekem műfaja a fotóesszé, a szubjektív riport legyen.

Pozsonyi-Tóth Viktória - Portfólió