Dr. Korsós-Novák Ágnes fotográfus : "Józsefváros" című vizsgaremeke
Absztrakt
Amikor elsőszülött kicsi fiam szobáját dekoráltam, szerettem volna vásárolni neki egy Budapest témájú posztert, plakátot. A keresgélés során találkoztam Marcus Goldson egyik grafikájával, illetve Buzás Aliz Budapest poszterek című szerelemprojektjével, mely munka során „fogta magát, és közel képtelen feladatra vállalkozott: megrajzolni az egyes belső kerületek lényegét. A végeredmény minden esetben olyan lett, mint egy jól felismerhető és kompakt Tesz-Vesz Város, budapestiesítve, csak éppen figurák nélkül – ami nem csoda annak ismeretében, hogy Alizra bevallottan mélyen hatott a klasszikus gyerekkönyv színes-szagos, zsúfolt világa.” A rajzok alapjául a kerületek földrajzi alakja szolgált, ezek lettek kitöltve a kerületeket leginkább jellemző épületekkel, helyekkel, közterekkel. Sok más kerületé mellett Aliz elkészítette Józsefváros poszterét is. Én pedig kíváncsi lettem, hogyan nézne ki ez fotókkal, fotómontázs formában.
Forgács Éva, Kollázs és montázs című tanulmányának azon gondolata, miszerint a montázsnak egyetlen mozzanattal, tömören, a lehető legegyszerűbben, a lehető legtöbbet kell megmutatnia egy adott dologról, nagyon megfogott, mivel pontosan ezt szerettem volna elérni a vizsgaremekkel: egyetlen mozzanattal, tömören, a lehető legegyszerűbben, a lehető legtöbbet megmutatni az én Józsefvárosomból. Megmutatni, miért szeretem már lassan 30 éve. Bár alapvetően realista vagyok (és voltam mindig is), ennek ellenére vagy emellett is mindig úgy gondoltam, hogy szépet vagy (legalább) érdekeset mindenhol lehet találni – még akár egy hírhedt, lepusztultabb józsefvárosi városrészben is.
Józsefváros a Belváros után Pest legrégibb városrésze, térstruktúráját tekintve pedig talán a legváltozatosabb budapesti kerület, mely három nagyobb egységre, illetve tizenegy negyedre tagolódik (utóbbi beosztást 2012-ben a Fővárosi Közgyűlés is elfogadta). A vizsgeremek keretében ezt a tizenegy negyedet szerettem volna egy-egy montázson bemutatni, úgy, hogy egy adott negyedről készült montázs kontúrja a negyed határait követve annak alakját vegye fel. Bár a montázsokon néhol megjelennek ismert(ebb) épületek is, nem ezek megjelenítése volt a cél, sokkal inkább hangulatokat szerettem volna átadni.
A projekt már a tervezési fázisában is kimondottan izgalmasnak tűnt, bár az már a kezdet kezdetén is látszott, hogy nagyon sok időt fog igényelni a képanyag elkészítése, főként, hogy az ideális fényviszonyok tekintetében mind a délelőtti, mind a délutáni órákban viszonylag rövid időintervallum állt rendelkezésre. Az előzetes terepszemlék emiatt is hasznosnak bizonyultak, így amikor már élesben ment a fotózás, lényegében semmi váratlan nem ért (például voltak helyszínek, ahová a terepszemlének köszönhetően még létrát is vittem magammal) – az időjárás változásain túl. Ez utóbbi miatt sajnos voltak napok, sőt hetek, amikor egyetlen fényképet sem tudtam készíteni a választott épületekről vagy épületrészletekről, emiatt örültem, hogy az ilyen jellegű csúszást is belekalkuláltam valamelyest a projektbe a tervezéskor.
Nagyon örülök, hogy a terv bizonyult annyira ötletesnek, hogy átjutott a rostán, és belevághattam a megvalósításába. Ahogy Forgács Éva írta: „... a montázs, még ha készítője valójában hónapokig kereste is a megfelelő motívumokat, a pillanatnyi telitalálat, egy robbanó szójáték erejével hat.”. Remélem, így lesz.
Dr. Korsós-Novák Ágnes fotográfus - Portfólió