Határközi Vivien fotográfus : "Tatabánya, a mesterséges város és elfeledett látképe " című vizsgaremeke
A szakdolgozata képeivel lakóhelye, Tatabánya mesterségeiről szóló oldalát szerette volna bemutatni. A sorozatba olyan fotók kerültek, amelyek a szénbányászathoz és más, olyan hőtermeléshez kapcsolódó egységekhez köthetők, mint amilyen a távhőszolgáltatást mai napig biztosító vezetékhálózatok, erőmű épületrészek, mesterségesen kialakított erőműi tó, vagy a szénbányászatot biztosító és szállító csillepálya-rendszer maradványok, amelyek a mai napig behálózzák a település minden részét. A város létjogosultságát az 1800-as évek végén felfedezett szénmezők adták. A kezdeti négy bányaközség látképét a fellendülő a bányászat, és az időszakban szintén virágzó ipar és a kereskedelem adta, többek között ekkoriban épült a cement- és téglagyár. A várost alkotó mind a négy község rendelkezett ipari közüzemekkel, legnagyobb részben Alsógalla, ahol a több képen is visszaköszönő hőerőmű is található. A négy község egyesülését követően egészen az 1980-as évekig a nehézipar és a bányászat volt meghatározó. Az 1929-36 között épült bánhidai erőmű 2004-ig biztosította sok ipari létesítmény áramellátását is, mellette pedig hőenergiát is állított elő.
Ezekre a mesterséges, ember által teremtett, mégis a természettől messze álló egységeket szerette volna hangsúlyozni képeivel, amelyeken éppen ezért emberek és a természet nem is látható. A fekete-fehér választást is indokolja az a mára már inkább életidegen, szürke, egyhangú fémes valóság, amely a város minden pontján fellelhető.
Határközi Vivien fotográfus - Portfólió