Vissza többi vizsgázóhoz

A vizsgaremekem elkészítése során a család egy jó barátjáról, Korim Lászlóról, készítettem riportot. Mivel eddig távol állt tőlem a fotóriport témája, így érdekes kihívásnak találtam az új célt. Igazából, kiskoromtól kezdve érderkelt a fotózás világa, viszont tavaly határoztam el, hogy ezt hivatalossá is teszem.Gyermekkoromban rengeteg képet készítettünk édesapámmal a hegyeket járva, izgalmas kirándulásokat megörökítve, de ahogy cseperedtem, egyre jobban érdekeltek a hangulatvilágot elkapó jelenetek is. A tanév befejezésének méltó feladatnak találtam egy számomra érdekes személyiség bemutatását riport formájában. Mivel közel áll hozzám is a természet, fontos volt számomra, hogy egy olyan embert mutassak be aki bebizonyította, hogy egy modern, képzett ember is megtalálhatja a helyét egy kis zempléni falu szélén, távol a nagy világ zsongásától. László 23 éve él az egykor szlovákokkal betelepített, ma háromszáz lelkes falucska egyik kis utcájában a három közül, a „Somhegyen”. Jól érzi magát a csendes hegyoldalban, a remete avagy Köves Laci, aki nagy szorgalommal gyűjti a hegység erdőségeiben az ásványfajtákat. Mint mondja (kissé leszólva a szenvedélyét), felszíni kapirgálás ez, tehát ércek nincsenek a kollekciójában, leginkább kvarcokkal tud szolgálni. Mégis megnyugtató tevékenység ez, a keresés izgalma, a kincsek megtalálása, amelyek a lábunk előtt hevernek. Bárkinek szívesen ajánlom, hogy nézzen be Lacihoz ha a Zemplénbe jár vagy csak tegyen egy szép túrát a közelben lévő hegyekben, kapcsoljon ki es figyeljen a megnyugtató környezetére.